Főpásztorokhoz

Képtalálat a következőre: „peregrinatio Mátraverebély Szentkút 2011”
Missa Pontificalis,
usus antiquior
Mátraverebély-Szentkút,
2012. szeptember 29.

MAGYARORSZÁG PÜSPÖKEI RÉSZÉRE

„A legbensőségesebb egyesülés Krisztussal itt,

a földön az Eucharisztiában valósul meg.

A szentáldozásban teljes emberségünk szerint

kapcsolatba kerülünk a megfeszített és

feltámadt Krisztussal.”

Erdő Péter bíboros[1]

Eminenciás és Főtisztelendő Bíboros Úr,

Excellenciás és Főtisztelendő Elnök Úr,

Excellenciás és Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak!

A szentmise az Anyaszentegyház életének csúcsa és forrása, melyből ténylegesen minden erejét meríti. A Legméltóságosabb Oltáriszentség a szentmiseáldozat örök életet adó gyümölcse, a katolikus Egyház legnagyobb kincse, mennyei kenyér. A Krisztussal teljes emberségünkben egyesítő szentáldozás földi életünk legszentebb ajándéka. Mégis fájó ellentét feszül e katolikus hit és a belőle fakadó jámborság, valamint az imádás gesztusait redukáló különböző új liturgikus változtatások és engedmények között. Ebben a zavarban a szentáldozás hagyományos latin gyakorlatát szinte mindenhol felszámolták, és helyette protestáns vonásokkal jellemezhető – az imádás elemeit részben vagy teljesen eltüntető – formákat tettek általánossá.

Hittel és bizalommal megismételve a 2009. augusztus 15-én beterjesztett kérelmemet, tisztelettel újra kérvényezem Főpásztoraimtól a kézbeáldoztatás engedélyezésének a felülvizsgálatát és mielőbbi visszavonását, egyúttal könyörögve kérem: térítsék vissza Krisztus Egyházát a térdelve és nyelvre áldozás hagyományos gyakorlatához.

Meggyőződésem, hogy a Szentségi Jézus megvallása, köteles hódolata és védelme a szentáldozási fegyelem előírásaiban és gyakorlataiban sürgős korrekcióra, megújításra vár. A szentáldozás hagyomány szerinti megújhodása az Oltáriszentség központi jelentőségénél fogva a malaszt túláradó bőségével járna az Egyház számára, mint Istennek tetsző áldozat, a mélyebb, tudatosabb hit és tanúságtétel kiindulópontja, tényleges megnyilvánulása. Mindennek megtételére a Budapesten 2020. szeptember 13–20. napjaiban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kegyelmi lehetőséget kínál.

A kézbeáldoztatás engedélyezésének felülvizsgálatát, mielőbbi visszavonását kérvényezem a következő, részletesen igazolható megállapítások alapján:

  • A kézbeáldozás modern gyakorlatánál az imádás egyetlen jelével sem találkozunk, az Oltáriszentségnek járó köteles hódolat nem valósul meg. A körmenetben érkező hívőnek, aki a Szentség manipulációjára készül, mosakodással a kezeit nem kell előkészítenie, térdhajtást nem kell végeznie, és végül sem kell purifikálnia. Egyszerűen csak a tenyerébe kapja a Legszentebbet, hogy a másik kezével emelje szájához a partikulát, mintegy megáldoztatva saját magát. A mozdulatsor a Szentség kezelése miatt emlékeztet a pap tevékenységére, mégis a közönséges étel vételéhez hasonló.
  • A kézbeáldozás modernkori gyakorlatában az Oltáriszentség teljes körű megóvása, ami szent kötelesség, ellehetetlenül. A kézbeáldozás során az áldozó – mosatlan – tenyerére és ujjaira kerülnek a Szent Test apró morzsái, és mivel a kézbeáldozó nem purifikálja a Szentséget érintő kezeit, a rátapadt részecskék szanaszét szóródnak. A kézbeáldoztatás az Oltáriszentség ellopását is könnyűvé teszi.
  • A kézbeáldozás modern gyakorlata közvetlen módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a fölszentelt pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett katolikus hitet. Könnyelműsége nem felel meg az evangéliumnak, nem azonos az ősegyház gyakorlatával, nem vezethető le a katolikus hagyományból, nem írja elő a II. vatikáni zsinat, hanem valójában a kálvinista úrvacsoraosztással rokon.
  • A kézbeáldozás modern gyakorlata, amely elhanyagolja a Szentség köteles imádatát és oltalmát, elodázza a szentáldozás testi valóságát is. Ellenkezik azzal a katolikus eszménnyel és törekvéssel, hogy a szentségi találkozás mindig a teljes emberségünk (testünk és lelkünk) együttes aktusa legyen.

A térdelve és nyelvre áldozáshoz való visszatérést kérem a következő, részletesen igazolható indokok alapján:

  • A térdelve és nyelvre áldozás hagyományos módja az imádás és az istengyermeki lelkület apostoli hitletéteményből fakadó, biblikus kifejeződése, a vétel imádattal teljes módja, amely tökéletesen kimutatja és megvalósítja az Oltáriszentséget illető köteles hódolatot.
  • A térdelve és nyelvre áldozás hagyományos módja tökéletesen megvalósítja az Oltáriszentséget illető köteles védelmet: a Szent Test morzsái nem kerülhetnek az áldozó kezére, és a lopás veszélye is lényegesen csökken.
  • A térdelve és nyelvre áldozás teljesen megfelel az Úr Jézus Krisztusról és az eucharisztikus jelenlétről szóló katolikus hitnek, jámborságnak és áhítatnak, a katolikus hagyomány szerves része, a hívőt összeszedettebbé és tudatosabbá teszi, ezért alapvetően elősegíti a szentáldozás gyümölcsözőségét.
  • Az imádattal áthatott szentségi találkozásban a teljes emberségünk részt vesz. A leborulás gesztusa szinkronizálja a testet és a lelket, hogy az imádás az egész ember tette legyen. A test és a szellemi lélek a természetes egységük révén kölcsönösen visszahatnak egymásra, ezért a testi leborulás a lélek összeszedett imádását is segíti. Az áldoztatórácshoz térdelve az áldozás sokkal nyugodtabban történik.

Kérelmem alátámasztására mindenekelőtt Athanasius Schneider püspök úr Dominus est – Az Úr az![2]című, XVI. Benedek pápa által is méltatott[3] könyvére hivatkozom, valamint felidézem a kazahsztáni főpásztor 2016. március 5-én Sümegen tartott előadását.[4] Érvelésemet szükség esetén kész vagyok részletesen, tudományos alapossággal is bemutatni.

A 2020-ban Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kegyelmi idő az Úr Jézus valóságos szentségi jelenlétébe vetett hit megújítására és megvallására. Ezernyi cizellált szónoklatnál és látványos műsornál többet jelent az imádás cselekedete, amit legfőképpen az Eucharisztikus Krisztussal való szentségi találkozásban kell gyakorolnunk, imádattal közeledve hozzá, felhagyva minden lanyhasággal. Most a Magyar Katolikus Egyházé a felelős küldetés, hogy jó példával járjon elő az egész világ előtt.

Meggyőződésem, hogy a kézbeáldozás engedményének a magyarországi visszavonása, valamint a térdelve és nyelvre áldoztatás ünnepélyes felelevenítése Isten szent malasztját gazdagon árasztaná a hit és a liturgia mély válságában sodródó (vö. Mk 4,35–40) katolikus Egyházunkban. Méltó volna a magyarság engesztelő küldetéséhez, bűnbánatra és megtérésre indítana sokakat, erősítené a hitet Krisztusban és az ő Egyházában.

Athanasius Schneider püspök a következőket mondta nekem: „Remélem, a magyarok hűségesek lesznek Mária országához, hogy valóban Miasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária uralkodhasson benne. Krisztus uralma pedig mindig Márián keresztül valósul meg. És ha Önök Mária országa (Regnum Marianum), akkor egyben az Oltáriszentség országának (Regnum Eucharisticum) is kell lenniük. Bárcsak növekedne Magyarországon az eucharisztikus Úr szeretete, tisztelete és óvó védelme!”[5]

A legnagyobb tisztelettel és alázatos bizalommal kérem Mária Országának latin püspökeit a kézbeáldoztatás megszüntetésére, a magyarországi részegyházak számára kikért indultum visszaadására, valamint az imádattal teljes vétel, a térdelve és nyelvre áldozás felfrissült hittel való újra bevezetésére, hogy Szent István király áldott öröksége, a Regnum Marianum valóban Regnum Eucharisticum lehessen.

Kérem, bocsássanak meg nekem, hogy ismét bátorkodtam levélben fordulni katolikus magyar Főpásztoraimhoz. A Boldogságos Szűz Mária, Magyarország Királynője, valamint a Szent Angyalok és az összes Szentek égi közbenjárása kísérje roppant hivataluk mindenkori teljesítését, és kérelmem mérlegelését!

Budapest, 2019 Úrnapján

Az Eucharisztikus Krisztusban:

Fülep Dániel

r.k. teológus


[1]    Erdő Péter bíboros szentbeszéde a X. Országos Szeretetláng Találkozón. Elhangzott 2009. június 6-án Kispesten, a Jézus Szíve Plébánián. Forrás: Magyar Kurír.

[2]    Athanasius Schneider: Dominus est. Szent István Társulat Apostoli Szentszék Kiadója, Budapest 2011, 2014.

[3]    Athanasius Schneider – Fülep Dániel: Katolikus Egyház, merre tartasz? Magánkiadás, Budapest 2018, 18–24. p.

[4]    Athanasius Schneider – Fülep Dániel: Regnum Eucharisticum / Athanasius Schneider püspök első látogatása Magyarországon. Newman Központ, Sümeg 2016, 37–45. p.

[5]    Uo. 74. p.